Ötödik rész.

music

Hamar befejeztem az iratokkal való foglalkozást meg is fájdult tőle a fejem.Az ebédszünetem arra ment el hogy a nagy főnökség bejelentette hogy jövő héten megyünk a srácokkal Afrikába az éhező kisgyerekekhez mi leszünk a "segélycsomag".Nem volt ellenemre mindig jótékonykodtunk Lindával csak 5 fiúval egy buszon...nem mondom kicsit félek.
-Ana tudsz egy kicsit segíteni?-kiabálta át az épület túloldaláról Niall.
-Megyek-próbáltam nem orra esni a magassarkúmban.-Mi a baj?-léptem mellé miközben ő az ételautomatát bámulta.
-Nem adja ki a ropimat-nézett rám kisfiú tekintettel
-És nekem mégis mit kellene csinálnom?

-Te vagy a managerem szedd ki-húzta a fejére a pulcsiját.
Most tényleg elsírta magát? Ezért?
-Nyugi Naill kiszedem csak ne sírj.-levettem a magassarkúm feltűrtem az ingujjam és szoknyámat ami így is elég rövid volt.A cipőmet bedugtam az automatával és azzal próbáltam kipiszkálni.-Niall állj mögém és rázd az automatát hátha leesik.
-Ti mit csináltok?-halottam Harry hangját a háttérben.
Furán nézhettünk ki én térdelek Niall mögöttem és döngetjük az automatát,de abban a pillanatban leesett a ropi.
-Ezt csináltunk-lengettem meg a zacskót.
-Köszönöm-ölelt meg Niall-amúgy csak színészkedtem-kacsintott rám
-Ki gondolta volna-jó én tényleg elhittem,de ezt inkább megtartom magamnak.
Niall berohant a stúdióba és ott hagyott Harryvel.
-Azt hiszem megyek dolgozni-igazítottam meg a ruhámat,mire felnéztem Harry már ott állt előttem.
-Tudod min gondolkodtam?-kérdezte
-Szerencsére nem-próbáltam kikerülni de elém állt.
-Hogy nem tudom elhinni hogy ahhoz a formás seggedhez.-nyomott neki az automatának.
-Mit akarsz tőlem Harry?
-Azt amit egy férfinak csak egyszer adhatsz meg.
-Nem értelek.
-Szeretem szűz lányokat...főleg ha nekem adják magukat.
-Undorodóm tőled.
-Nagyon jó.-éreztem ahogy egyre jobban szorít.
-Haver jössz már?-kiáltott Matt
-Ezt még nem fejeztük be-hagyott ott.

Elegem van ebből a férfiból kinek hiszi magát.Taylor rontott be az épületbe a szemfestéke elvolt kenődve és tiszta vörös volt a szeme,nem is tudtam hogy elment.
-Taylor-intettem neki,de ő csak befutott a mosdóba.-Taylor mi a baj?
-Se-semmi baj-törölgette a könnyeit.
-Nem úgy néz ki-fordítottam magam felé
-Utálnak-rogyott le a padlóra
-Kicsoda?-ültem le elé.
-A rajongók..ide tartottam mikor olyanokat mondtak hogy "elkényeztetett szuka,hangod sincsen.pénzéhes ribanc."
-Taylor-öleltem magamhoz-Te egy csodálatos lány vagy tehetséges és bármennyire is fura szereted Harryt és ő is téged.
-Ana te ezt nem értheted...mikor összesúgnak mögötted.
-De nagyon is érthetem,nézz a szemembe Taylor.
-Mi az?-
-Középiskolás voltam,nem tartóztam azok a lányok közé akikért a fiú meghalnak mert olyan jó a seggük vagy nagy a mellük.Persze idővel találtam egy fiút aki tetszett nagyon is és én is neki,gondoltam egy próbát megér.1 hónapig minden rendben volt, míg el nem kezdtek írogatni olyan fiúk, akikkel soha nem beszéltem eddig. Azt gondoltam ez nem jelent semmit de Joeynak annál többet jelentett. Megtudta, hogy kik írogatnak és megverte őket, míg végül kicsapták…a suli leghelyesebb pasiját. Igen én jártam vele, ennek az lett az átka, hogy elkezdtek mindenfélét mondani, hogy direkt csináltam, hogy kicsapják. Azután elvittek a szüleim egy másik iskolába ahol megismertem Lindat.

- És mi lett Joeyval?

-Ő is odajárt ahova én persze ott is mindenki szerette.

- Vele voltál?

-1 teljes évig, aztán....

- Aztán?

- Szakítottunk.  

- Miért?

- Mert idejött Londonba egy munka miatt és nem feküdtem le vele.

-Ő volt az első barátod?

- Az első és az utolsó.

- Ezt nem értem.- nézett rám Taylor mintha nem ugyan azt a nyelvet beszélnénk.

-Taylor nem volt utána senki szűz vagyok…

Úgy nézett rám, mint aki nem hiszi el mit hallott,pedig tényleg ez történt Joey után nem volt senki és minden az én hibám volt.

- Megkeressük!- szólalt meg végül Taylor

-Tessék?

-Jól hallottad megkeressük a srácot ha még itt van Londoba.

Visszaemlékezés:

Reggel megint nehézkesen indult a napom.Felrángattam magamra egy farmert hozzá illő pólót és a kedvenc tornacsukámat.Már senki nem volt itthon mindenki elment,persze anyu hagyott egy üzenetet hogy ne hagyjam itthon a kulcsomat mert csak későn jönnek.Hamar bekaptam pár faladatot és mentem is a buszra,egész idő alatt zenét hallgattam és vártam hogy találkozzak Joeyval.Ott várt a suli kapuja előtt a táskája féloldalasan a vállán tipikus rossz fiú a suli legszexibb rossz fiúja.

-Szia-adtam egy puszit a szájára.

-Sose kapok egy puszinál többet.

-Iskolába vagyunk

-Aztán?-ölelt magához.

-Joey jön az igazgató remélem nem miattad.

-Menj az osztályba An.

-Miért?

-Most az egyszer hallgass rám és menj.

Ekkor még nem tudtam hogy mi történt de ha tudom nem hagyom ott.Bementem az osztályba minden szem rám szegeződött,ekkor se értettem még semmit.Az óra olyan lassacskán telt mintha 2 életet már leéltem volna.Ahogy kicsengettek kirohantam a folyosóra Joey már várt lassan közeledett felém azzal a csábos mosolyával és belökött a szertárba.

-Baj van?-kérdeztem 

-Semmi baj nincsen-mondta és megcsókolt.

Tudjátok az az igazi csók a mikor a lábatok a levegőben van átkaroljátok a nyakát és elvesztek egymásban.Átkaroltuk egymást és megesett az első csók. Marcipán és méz!Nem tartott sokáig a boldogságunk.

-Kirúgtak.

-Igen én is..hogy mi?

-Sajnálom An de nem tudtam tovább elviselni hogy rád akaszkodnak azok a fiúk.

-Mit csináltál?

-Megtanítottam őket hogy mennyire hajlékonyak tudnak lenni.Most megyek szia kislány-hagyott ott Joey

Valóság:

-Jól vagy Ana?

-Persze-mosolyogtam Taylorra.-Rendbe szedjük a sminked.

-Taylor-rontott be Harry

-Harry-ölelte át a lányt.

-Halottam mi történt ne foglalkozz velük,nem tudják ezt elfogadni akkor nem is igazi rajongók.

Ahogy Harry vigasztalta Taylort eszembe jutott Joey talán tényleg meg kellene keresnem. Harry gondjaira bíztam Taylort.

-Ebéd?

-Tessék?-néztem rá Mattre

-Nem jössz ebédelni?

-Úgysincs rám szükség most szóval mehetek.